1. fejezet

Este volt. Jane Forrest, Budapest leghíresebb magánnyomozója otthon tartózkodott a kétszintes kertes házában. Az emeleten lévő szobájában egy íróasztalnál ült, hogy a nyomozás lezárása után megírja a jelentését.

Jane egy kimondottan bájos arcú, szép, csinos fiatal nő volt. Első látásra senki nem gondolta róla, hogy e mögött a törékeny külső mögött egy kemény nő lakozik.

Jane keze hirtelen megállt a laptop klaviatúrája felett. Gyengéden beletúrt melírozott hosszú hajába. Gondolatai a múltban merengtek. Szülei még fiatalon elhagyták Magyarországot. Jane már Amerikában született. Családját hamar elveszítette, távoli rokonokhoz került, akik pár hónap után a Lambert vállalat alapítójával hazaküldték őt Magyarországra. Jane 17 évesen idegen országban, idegen emberek között találta magát. Édesanyja testvére vette magához a lányt. Ő taníttatta. Főiskolára járatta, hisz’ tudta, a hányatott sorsú lánynak csak egy álma van: rendőr szeretne lenni. Jane rengeteget tanult és elérte, hogy a férfiak is felnézzenek rá. Merészsége egyszerűen nem ismert határt. Veszélyérzete mintha nem is lett volna. A nő idővel kivívta, hogy a nyomozók között is a legjobb legyen.

Miután a nagynénjét is elveszítette, a rendőrkapitány vette a szárnyai alá az egyre magasabbra törekvő lányt. Jane azonban egy idő után több pénzre és hírnévre vágyott. Pár év után otthagyva a rendőrséget, magánnyomozó lett. Először csak kisebb ügyei voltak, de később neve ismerté vált. Egyre nagyobb vállalatok keresték meg. Köztük volt Zélia Lambert is.

Zélia vállalatát még az apja alapította. Ők is akkor települtek haza Amerikából, mikor Jane. A két nő között az eltelt évek során nagyon jó barátság alakult ki, így mikor Zélia megkereste Jane-t, ő félretett minden ügyet, és csak az övével foglalkozott. Zélia észrevette, hogy az általa vezetett vállalattól nagyobb pénzösszegek, illetve áru tűnik el nyom nélkül.

Jane rögtön bele is vetette magát a munkába. Heteken keresztül szinte éjjel-nappal figyelte a gyárat. Feljegyezte az összes ki- és bemenő kamiont. Mellette megjegyezte, hogy mit szállítottak. A bejövő kamionok mind Olaszországból jöttek, és édességet szállítottak. A kimenőkkel már nehezebb dolga volt, hisz’ az áru egy részét a gyárban gyártották, olasz licensz alapján, és innen szállították ki a belföldi nagykereskedésekbe.

Mivel Jane itt mindent rendben talált, rájött, hogy csak a könyvelésnél lehet a hiba. Először rossz könyvelésre gondolt, de kiderítette, hogy valaki szándékosan emeli el az összegeket. A kör egyre szűkült, és végül csak egy ember maradt, a főkönyvelő. Jane titokban átnézte a könyvelést, majd mindenhová követte a férfit, aki éjszakai bárokban kétes kinézetű alakoktól kis fehér „csomagokat” vásárolt. Közben pár lezárt boríték is gazdát cserélt.

Jane-t a gondolatvilágból az ébresztőóra sípolása rázta fel. 11 óra volt. Visszahajolt a laptop fölé, és folytatta az írást. A jegyzetfüzetéből mindent pontosan átmásolt. Miután elkészült a jelentéssel, gyorsan kinyomtatta, majd felállt, és egy nagyot nyújtózott. Nehézkes léptekkel ment ki a fürdőszobába. Már hetek óta figyelte a vállalatot, és ez a hajnalig tartó munka teljesen kifárasztotta. Gyorsan lezuhanyozott, és befeküdt az ágyba. Bekapcsolta a televíziót, de alig nézett pár percet a filmből, szinte rögtön elaludt.

Reggel az óra csörgése ébresztette a nőt. Csukott szemmel kereste meg az éjjeliszekrényen álló vekkert. Mikor megtalálta, lenyomta. Pár percig még pihentette a szemét, majd nagy nehezen kikászálódott az ágyból. A szekrényhez ment. Előkeresett egy szűk, mély dekoltázsú topot és egy fehér miniszoknyát. Lezuhanyozott, kisminkelte magát és felöltözött. Magához vette a jelentést, majd előkereste a táskáját és a kulcscsomóját. Leszaladt a lépcsőn. A cipőtartóból kikapott egy fehér magas sarkú szandált és felhúzta.

Kilépve az ajtón még gyorsan átnézte, hogy minden irata nála van-e, majd elindult a ház mellé épített garázshoz. A távirányítóval kinyitotta a kaput, majd az autójához ment és beszállt. Indított és kitolatott.

Első útja Zélia vállalatához vezetett. Behajtott az udvarra, és leparkolt Zélia Mercédesze mellett. Kiszállt, és elindult az épület felé. Az emeletre lifttel ment fel. Senkivel sem találkozott, hisz’ még elég korán volt. Mikor felért, lassan elindult a folyosó végén lévő irodához. Megállt az ajtó előtt. Igazított egy kicsit a ruháján, majd belépett. A titkárnőt nem találta a helyén, Zélia irodája előtt pedig egy férfi állt. Jane egy percre meglepődött.

Csabán már első pillantásra látszott, mi is a foglalkozása. A nő jó alaposan végigmérte. Mintha álmai férfija állt volna előtte. Széles váll, izmos test, rövid, barna haj, és ráadásul iszonyúan jóképű is volt. Jane, ahogy belenézett Csaba gyönyörű sötétbarna szemeibe, úgy érezte, elveszik bennük. Csak állt ott, és a férfit bámulta. Nem értette, mit keres egy testőr kinézetű alak Zélia irodája előtt. De legjobban azon csodálkozott, hogy a nő nem szólt neki arról, hogy veszélyben érzi magát, és biztonsági őrre van szüksége. Jane szeme a férfi öltözékére tévedt. Csaba sötét színű öltönyt, fehér inget, és az öltönyhöz illő nyakkendőt viselt. A nő megpróbált találni valami jelzést az öltönyön, de nem volt rajta, hogy melyik cégnek dolgozik.

A férfi nem is tartozott egyik testőrcéghez sem – leginkább egyedül, vagy néha a barátjával dolgozott együtt. Ügyfeleit ajánlás útján szerezte, de még így is megválogatta őket. Nem vállalt el minden munkát. Hosszú évek óta dolgozott ebben a szakmában, mégsem találta unalmasnak. Minden egyes feladat egy új kihívást jelentett a számára. Mikor Zélia megkereste, először nem akarta elvállalni, de a nő olyan összeget ajánlott, amire Csaba nem tudott nemet mondani. Azt hitte, hogy nagyon unalmas lesz, de most, mikor meglátta Jane-t, rájött, nem is olyan rossz hely ez.

Csaba tekintete végigfutott a nő testén, majd lentről elindult felfelé. Jane hosszú, formás lába és apró, alig takaró, szűk miniszoknyája beindította a férfi fantáziáját. Csaba szeme továbbvándorolt a nő dekoltázsára. Arcán mosoly jelent meg. Jane követte a férfi tekintetét. Tudta, mi jár most a fejében. A nő, miután túljutott a zavarán, megszólalt: – Bemehetek?

– Ide csak a testemen keresztül – felelte kissé rekedtes hangon Csaba.

– Az is megoldható, nekem nem jelent túl nagy gondot – tett egy lépést előre Jane.

– Azt el tudom képzelni – mondta arcán apró, kétértelmű mosollyal. Közben a szeme többször is végigfutott a nő alakján. Jane szinte a testén érezte a férfi „tapogató” tekintetét.

– Majd máskor megbeszéljük, de most sietnem kell! – lépett az ajtóhoz. Jane melle hozzásimult Csaba karjához. A férfi mély levegőt vett. Hatalmas erőfeszítésébe került, hogy ne érintse meg a nőt. Úgy érezte, teljesen elbódította Jane nőiesen finom parfümjének az illata.

– Viszlát! – zavarta meg Csaba gondolatait. Megfogta a kilincset, de a férfi nem engedte, hogy bemenjen.

– Azt hiszem, világosan megmondtam, hogy nem mehet be.

– Tudja, én viszont jobban szeretem a sötét dolgokat.

– Nem mondták még, hogy egy kicsit nehéz a felfogása?

– Maga ne a felfogásommal foglalkozzon, hanem azzal a két férfival, akik fegyverrel az oldalukon az ajtó előtt állnak – mutatott a háta mögé.

Csaba a bejárati ajtóhoz rohant, Jane pedig egy elégedett mosollyal az arcán belépett Zélia szobájába. Mire az asztalhoz ért, már Csaba is ott volt a hátánál. Arcán látszott, hogy iszonyúan dühös, amiért a nő átverte.

– Úgy látszik, sikerült kijátszanom a biztonsági rendszeredet – mondta mosolyogva.

– Minden rendben – tartotta fel a kezét Zélia, megállítva ezzel a férfit. – Ő a barátnőm.

Csaba nem szólt egy szót sem, csak bólintott. Amilyen gyorsan jött a mérge, olyan gyorsan el is szállt.

– Jane, hagy mutassam be Csabát, a testőrömet.

– Nem úgy nézz ki, mint egy testőr – tett csípős megjegyzést a férfira, miközben kezet fogott vele. A nő erős fogásából Csaba érezte, hogy Jane nem az a gyenge lány, akinek elsőre látszik.

– Mégis mit várt?

– Talán egy kemény macsót – gúnyolódott.

– Az álarcom alatt van – vette fel a nő stílusát.

– Jól időzített a humora – mosolyodott el Jane.

– Azt megtudhatom, hogy ön mivel foglalkozik?

– Talán – vett elő a táskájából egy névjegykártyát és átnyújtotta. – Remélem, az álarcától tud olvasni.

– Nagyon humoros – vágta oda, miközben megnézte a kártyát.

– Szóljon, ha kiszórakozta magát! – felelte, majd Zéliához fordult. – Itt a jelentésem – nyújtotta át az aktát. A nő elvette. Széthajtotta és beleolvasott.

– Nem úgy néz ki, mint egy magánhekus.

– Csak nem egy kemény macsót várt? – mosolyodott el Jane.

– De – bólintott.

– Ez az álcám.

– Ügyes. Hamar tanul – mondta Csaba, és a névjegykártyát a zakója belső zsebébe rejtette. – Még szükségem lehet magára.

– Milyen értelemben? – kérdezte gyanakodva. Ismerte már,...